Hazataláltunk

Nemrégiben, 2019 májusában vettünk egy házat. Mondjuk annak pont nem nevezném, mivel a külalakján kívül semmiben sem emlékeztetett egy rendes házra. Volt négy külső fala, négy belső, két bejárata, néhány rozoga, mindent áteresztő ablaka, és millió hiányossága. A villanyt adósság miatt kikapcsolták, víz egyetlen egy ponton volt elérhető az épületben, ott is eresztett. Az udvar, amely eredendően egyenes, tele két dombra való szeméttel. Nem kis dombokról beszélek. Nekiugrottunk.
Először is csatornarendszert kellett kiépíteni, amit kellően mélyre kényszerül leásni az ember ha nem akar fagytól tartani. Itt jegyzem meg, hegyaljban leledzik az épület, ötven centi után szinte csak kavics található. Csákány, ásó elő, indulhat a buli! Mikor kívülről elértük a házat felbontottuk a belső terepet ott ahol a fürdőszobát terveztük kialakítani. Szerencsénk volt, betont törni nem kellett, mivel a négy szobából kettő hajópadlóval és homok töltéssel rendelkezett. Ezek egyikét jelöltük ki vizesblokknak. Tehát padló, párnafa fel, a homok fele ki az udvarra (itt jött jól, hogy két bejárattal rendelkezett a ház), árkok kialakítása, fallyukasztás, csőrendszer összeillesztgetése, próba, javítás, próba, kész vagyunk. Temethettük volna, ha lett volna víz.
A megadott egy (eresztő) pont felszín alá vitele, javítása után falat véstünk, betont törtünk, még több falat véstünk, hajópadlót vágtunk, konyhát formáltunk, vízrendszert alakítottunk ki, természetesen hideget és meleget is. Jó móka, jó sok idő, még több pénz.
Valahol időközben mindhárom nagy fal felét lezúztuk, kipakoltuk a bontott téglát, stócoltuk hogy ne legyen még egy domb az udvaron, válogattuk az egészeket és a sérülteket. A negyediket kicsit később bontottuk le, teljesen. Lassan kezdtünk gyanakodni, hogy a maszk viselése ellenére is port fogunk fellélegezni a következő ötven-hatvan évben. Ekkor már a nyár közepét tapostuk, de azért nem felejtettük el a fűtést sem. Rengeteg számolással, ezernyi újratervezéssel és elvesztegetett alvásidővel később vaktában, a majd leendő falak teljes hiányában kialakítottuk a fűtésrendszert is, kiálltunk a radiátoroknak amelyek még nem voltak birtokunkban, és reméltük, hogy nem rontottunk el semmit.
Felüdülés volt betonozni. Az ablakok cseréje már kevésbé volt vicces. Az egyik alá beépítettünk egy fúrószárat is, azt hiszem.
Életem értelme profikat megszégyenítő gyorsasággal építette meg a falakat, változtatta ablakká a hátsó bejáratot, akasztotta helyükre a radiátorokat, véste ki és vezetékelte be a házat. Befoltoztuk a lukakat, majd jött a burkolás. Taposót lerakni, pláne épített zuhanyba szívás. Hát még mekkora kihívás ha nem szakmabeli az ember! A konyha sokkal könnyebb volt. Ezután jött a csempe.
Ekkortájt már kifejezetten hideg volt, az iskola is bőven működött már, így az első osztályos gyermek is erősen igényelte a segítséget, az alvást és a törődést, tehát jövendőbelim egyedül maradt az éjszakai építkezésekre, legjobb barátja lett a rádió. Ebbe nem csak ő, mi is kezdtünk egy kicsit beleőrülni. A gyerek nem kicsit.
Pénteken és szombaton rendszerint hajnalig dolgoztunk, a gyermek a már működő fűtés mellett ücsörgött és mesét nézett, aludt míg mi tettük amit tennünk kellett. Szerelmem burkolt, én falat festettem. Öt centiméternyi omladozó vakolatra hengerrel festéket felvinni soha, semmilyen esetben nem ajánlott, de azért megoldottam. Egyébiránt gipszkartonnal egyenesíteni az ablakpárkányt és az utólag kialakított ablakok oldalát jó móka, elszórakoztatott két napig a mutatvány.
Karácsony előtt pár nappal kezdtünk el bútorokat költöztetni. A konyha befért az előszobába, a gyerekszoba bútorai a hálónkban kaptak helyet míg azt lelamináltoztuk, ezután a helyükre kerültek. A konyha is. Laminált padlót fektetni egész könnyű, ha teljesen egyenes alatta a beton, vagy kellően megemeljük polifoam rétegekkel. És persze ha egyenesek a falak. Esetünkben egyik sem volt teljes mértékben adott. Az eredeti beton egy területen emelkedik, közvetlenül mellette pedig lejt. Utóbbi a mi munkánk, mivel csak így tudtuk a szintén emelkedő gyerekszobával egy szintre hozni anélkül, hogy feltörtük volna az összes betont az egész házban. A falak tekintetében azért szívtuk a fogunkat, mert az eredetiek egyike sem egyenes és véletlenül sem merőlegesek a külső falakra. Legyőztük őket. Január első két hetében bebútoroztuk, beköltöztünk. A többi cuccunk tíz százaléka még mindig a szüleim házában várja, hogy elhozzuk. Szekrények híján vagyunk, csak a gyerekszobában és a konyhában van pakolásra használható bútor, mindegyik dugig tele, így a mi ruháink nagyja még mindig dobozban vagy épp a kanapén várja, hogy a helyére kerüljön. Bár a szövetszekrény a hálóban legalább a napi öltözködést megoldotta, csak a téli cuccok vannak szekrényen kívül. Meg minden egyéb. A tévé a földön. Nem mintha használnánk.
Május végétől decemberig folyamatosan építkeztünk. Fél év alatt lakhatóvá tettünk egy olyan házat, amiben gyakorlatilag csak falak voltak.
Nagyrészt életem értelmének munkája, részben az enyém is.
Ő most kerítést épít a bontott téglából. Én a gyerekkel játszom tanító néniset mivel iskola nincs a korona miatt.
Lassacskán rendezzük az udvart is.
Így élünk most.

Stressz

Vannak esetek, amikor szúró, égető, maró, szorító érzés árasztja el az ember mellkasát. Ilyenkor úgy érezzük szétesünk, a légzés nehézzé válik, minha a tüdő épp összeomlana, mintha elefánt ülne rajta. A kínzó légszomj, a fájó mellkas és a vörösen villogó vészjelzés amely elborítja az elmét a legtöbbször adrenalintermelést idéz elő. Az adrenalin pedig hajlamos hülyeségekre rávenni az alanyt.

Na már most, egy ilyen esetben vagy átadjuk magunkat a pániknak és tesszük amit a szervezet, az ösztön diktál, vagy önuralmat gyakorolva, mély levegővételek kíséretében megnyugszunk és logikai alapon próbálunk felülkerekedni a kiváló problémán.

Előbbi általában veszekedéshez, hisztihez, tomboláshoz vezet, amely levezetni ugyan a stresszt, nem oldja meg a problémát épp ezért amellett hogy nem célravezető, még növeli is az alapjában véve sem kicsi bajt. 

Természetesen vannak esetek, amikor kifejezetten hasznos tud lenni ezen reakció is. Baleset, életveszélyes helyzet alkalmával például jól jöhet az adrenalin okozta "erőnövekedés" és beszűkült látás, amelyet még bőven időszámításunk előttről hoztunk magunkkal, a mindennapi életben viszont már sokkal kevésbé.

Az önsegélyező könyvek, életvezetési guruk és tévéműsorok mind említik ezer és egy milliószor, hogy ha zaklatottak vagyunk, ha stresszes az életünk változtassunk és találjuk meg a nyugalmat. Könnyebb mondani mint megtenni, de ha legalább annyit elérünk, hogy stresszhelyzetben képesek vagyunk megnyugtatni önmagunkat, már meg is veregethetjük saját vállunkat. Fontos a nyugalom, hogy megoldhassuk a problémát. Igaz, ez sem tökéletes megoldás, hiszen a stressz elfolytása idővel súlyos lelki és fizikai tüneteket okozhat, épp ezért érdemes valóban megtalálni levezetésének módját. Kiváló érv lehet ez a sport eklezdése mellett. Hiszen a fizikai fáradás kidolgozza belőlünk ezt a sok negatív érzelmet. 

Új

A karjai közt feküdni, a szuszogását hallani, a szívverését érezni.... Tudod milyen az igazi szerelem? Ne félj, én is csak olvastam róla eddig. De ez... Ez a békés lángolás, a heves nyugalom, az érzéki csend, a vadító béke.... Nem tudom másképp elmondani, hiszen ez az, amit érzek. Amit érez. Amit érzünk. Amit mindenki más lát körülöttünk. Két méterről egymásra pillantva is tudjuk, érezzük, bőrünket bizsergeti az emlék, a képzelet, a jelen, a jövő, a terv, a várakozás...
Megvan, megtaláltam. A másik fél... Akivel pont megvan az egész. Aki nélkül nem is tudom, hogy voltam eddig.... Hozzánk tartozik és mi hozzá... Senki sem kérdőjelezi meg, valóban egy vagyunk-e, mert bár elvileg nem, a gyakorlatban nagyon is. Egység. Egész. Három. Talán négy. Ez még a jövő zenéje. És mégis... Egy.
Szerelem....
Szeretem