Mi az a félelem?

TaeHyung
Kis hezitálás után ráveszem magam a golyó eltávolítására. Fájdalmas dolog remegő kézzel beavatkozást végezni saját magamon, de kénytelen vagyok megtenni, ha tovább akarom kergetni a lányt. Már ismerem az arcát, csak meg kell találnom és végeznem vele.
Vajon tudta, hogy mi a célom? Kedvesnek tűnt, első ránézésre nem tudtam volna megmondani róla, hogy gyilkos. Esetleg csak utasították, hogy iktasson ki? Hogy csinálhatta a fegyvert? Olyan könnyen kezelte mintha legalább ezerszer használt volna hasonlót. Ennyire gyakorlott lenne? Hány embert ölhetett már meg? És engem miért nem? Bizonytalan volt?
Újabb beszélgetést kezdeményezek a központtal. Arra utasítanak, hogy kapjam el az amerikait, öljem meg és tüntessem el a testét. Közlekedési kamerák képei alapján meg tudják mondani nagyjából merre található, a többi már az én dolgom.

Feminine921
A belváros legzsúfoltabb területét keresem fel, remélve, hogy a tömeg kellően elrejt majd az esetlegesen nyomomba eredő ügynökök elől. Már persze csak akkor, ha a fiú egyáltalán magánál van és meg tudja mondani, hogy nézek ki. Anélkül veszett ügy számukra a megtalálásom, és ugyan ki gyanakodna egy táskás kiscsajra aki a tömeg közepén táncolva élvezi a zenét? Folyamatosan a környezetet kémlelem, majd néhány órányi várakozás után a szállás felé indulok abban a hitben, hogy senki sem követ vagy figyel, de a biztonság kedvéért lassan közelítek rejtekhelyem felé. A belémnevelt óvatosság kifizetődőnek bizonyul, amikor az alig néhány órája meglőtt koreai fiú sétál velem szemben az egyik saroknál. Rég nem éreztem meglepettséget, de nem taglóz le az érzés, azonnal futásnak eredek, hogy a meglepő gyorsasággal felépült srácot minél hamarabb lerázva információt kérjek Amerikától.

TaeHyung
Amint megtalálom a lányt, ingerültté válok. Nem akarom a tömeg kellős közepén megtámadni és megölni, mégis vágyom arra, hogy háta mögé lépve csendesen eltörjem vékony nyakát. Kezébe veszi cuccait és kifelé indul a szórakozóhelyről, a lehető legmesszebbről követem, épp csak látom mikor, hova fordul le. Igyekszem nem lebukni, de pár perc után eltűnik látóteremből, így kénytelen vagyok átfésüli eltűnési pontjának két utcás körzetét. Teljesen kifulladok, mire az utolsó lehetséges utcába befordulva újra megpillantom az amerikait, még mindig vérző sebem lüktet és ég mellkasom közepén. Épp csak felnézek, szemünk összeakad, s hihetetlen sebességgel ered futásnak, míg én mozdulásra képtelenül bámulok távolodó alakja után. Egyszerűen nem tudok utána futni, kiegyenesni vagy levegőt venni, szemem kidülled a légszomjtól, torkom elszorul. Megint ez a kellemetlen érzés. Mintha szívemet szorongatná egy láthatatlan kéz. Félnék? De mitől? Hiszen már meglőtt, felesleges tartnom tőle, mégis elfogott az érzés. Vagy nem is félelem lenne? De ha nem az, akkor mi?
Bevillan mosolyának emléke, amellyel elvonta figyelmemet a lövés előtt. Vajon érzőképes? Vajon valódi ember? Nem lehet az, hiszen a gyerektoborzás tiltott Amerikában, de akkor hogy kontrollálhatja így az arcát? Ha érzelemmentes, hogy tűnhetett ijedtnek?
A lehetséges következményekre nem gondolva indulok utána, minden maradék erőmet a futásba ölve, hogy utolérhessem. Érthetetlen miért, de meg akarom kérdezni, mi az amit érzek, miért érzem, és ő érzi-e. Fogalmam sincs miért, de tudnom kell. Aztán kiiktatnom. A küldetést nem felejthetem el.

Feminine921
Nem vagyok olyan gyors, mint kellene, a nálam lévő táskák súlya sokat lassít rajtam, a fiú pár percnyi üldözés után karomat elkapva visszaránt és a földre terít. Dulakodni kezdünk, végül, feltehetőleg sérülése miatt, sikerül felülkerekednem. Épp bevinném az utolsó ütést, mikor ordítani kezd:
- Mi az a félelem?
Felpattanok és hátrébb lépek, megzavar a fiú kérdése.
- Mi van?
- Mi az a félelem? Milyen érzés? Milyen testi tüneteket okoz?
- A félelem először bénító, majd menekülésre késztető érzés. Leggyakoribb fizikai tünetei a gyors szívverés, emelkedett vérnyomás, megfeszülő izmok, pupillatágulás, fokozott izzadás.
- Érezted már? - Kérdezi sokkal higgadtabban.
- Kisgyermekként.
- Megfelel a lexikonban leírtaknak?
- Nagyjából. Miért akarod tudni?
- Mert félek tőled.
- Azt jól teszed. Meg foglak ölni.
- Nekem is ez a célom. - Feltápászkodik, farkasszemet néz velem. - Meg kell ölnöm téged.
- Nem fog sikerülni. Félsz tőlem és képtelen vagy kontollálni az érzéseidet. Csak egy ember vagy.
- Nem. Olyan vagyok mint te. Génmódosítások által létrehozott életforma. Érzelemmentes. Legalábbis annak kellene lennem.
- De nem vagy. - Mosolyodom el gúnyosan. - Én viszont igen.
Ezúttal én támadok.