Túl közel a halálhoz

TaeHyung
Beszéd közben is figyelem a környéket, de már egy lélek sem jár a hivataloknál ilyenkor. Mégis megpillantom a lányt, aki a reptérnél telefonált. Kétségbeesett arccal kóboról egyedül. Azonnal kikapcsolom a fülemhez nyomott készüléket és közelebb lépek hozzá.
- Keresel valamit? - Kérdezem angolul.
- Beszélsz a nyelvemen?
- Igen. Keresel valamit? - Ismétlem magam szenvtelenül.
- Eltévedtem. - Ismeri be lehajtott fejjel. - Egy barátom nemrég járt itt és talált egy nagyon jó szórakozóhelyet. Megpróbált telefonon keresztül elirányÍtani oda, de teljesen eltévedtem, és most nem tudom, hol vagyok, ez a fránya kütyü meg persze lemerült. Tudnál segíteni?
- Melyik hotel?
- Aira.
- Gyere velem! - Intek. Gyanús a lány, túl magabiztosan közölte hogy eltévedt. Rémültnek kellene lennie, de nem remegett a hangja. - Elkísérlek.
- De ugye nem vagy baltás gyilkos? - Mér végig a kelleténél alaposabban.
- Nem. - Vágom rá azonnal.
- Akkor jó. - Mosolyodik el. Görnyedt tartása egy másodperc alatt válik egyenessé, keze háta mögül felém lendül és puffanás hallatszik, éles fájdalom nyillal mellkasomba.

Feminine921
Megfelelő fegyvert és lőszert a város üzleti negyedében kaphatok információim szerint, ezért arra indulok. Keresés közben látóterembe kerül a fiú akit a repülőtéren figyltem egy pillanat erejéig. Nem lehet véletlen, hogy ismét látom. A hotelban összeszerelt műanyag, párszor használatos pisztolyt megmarkolva azonnal magamra erőltetem a riadt kislány szerepét. Érdeklődésére közlöm, hogy eltévedtem, segítséget kérek tőle, majd mikor megbizonyosodom figyelme pillanatnyi lankadásáról és lépek, mielőtt neki juthatna előbb a kiiktatás.
- De ugye nem vagy baltás gyilkos? - Kérdezem bizalmat tettetve.
- Nem.
Túl hirtelen válaszol, normális ember hezitált volna, a gyilkos azonnal tagad.
- Akkor jó.
Önkéntelenül elmosolyodom. És lövök. A fiú azonnal összeesik, én pedig futva távozom miután elveszem telefonját.
Talán tévedek, talán nem, ezért kell biztosan tudnom, ügynök volt-e. Belehalni nem fog a sérülésbe, de egyhamar nem is térhet magához. Bekapcsolom a kütyüt, feltöröm, majd ellenőrzöm a híváslistát. Nincs háttérkép, ez eleve gyanús, de milyen huszonéves hívja fel a munkahelyét este tízkor? Immáron biztosan tudom, hogy az én megtalálsomra küldték. Lementek minden adatot majd megsemmisítem az eszközt. Titkon sajnálom a fiút, hiszen csak a munkáját végezte, épp mint én. Talán vissza kellene mennem megölni.

TaeHyung
Pár percig szörnyű kínok közt fetrengem és vonaglom a kietlen utca hideg kövén. Nem tudom, egész pontosan hova lőtt a lány, de újra és újra bevillan a fegyvere. Műanyag volt, ezért nem is szólt akkorát, de hatáozottan profi tervezéssel tette pontossá. Talán elvéthette a célt, hogy nem haltam meg azonnal? Egyáltalán halálos sebet ejtett rajtam? Lassan minden elsötétül.
Órákkal később, rövid eszméltlenül töltött idő után magamhoz térve feltápászkodom és keresek egy utcai telefont. Közlöm a központtal, hogy az amerikai meglőtt és elvette elvette a telefonom, ezért azonnali változtatások szükségesek, valamint segítséget kérek. De nem kapok.
Végigfut elmémen a kérdés, hogy miért? Miért nem? Mit rontottam el egyáltalán annyira, hogy lebukjak a lány előtt? Talán kedvesebbnek vagy szenvtelenebbnek kellet űt volna lennem? Miért vagyok még életben, miért nem ölt meg? Jobb lett volna, ha megöl. Furcsa érzet kerít hatalmába, mintha nem csak a seb, a szívem is fájna, mintha valaki markolná. Még sosem találkoztam ezzel. Mimikám ezúttal akaratom ellenére változik, a kirakatban épp ugyanazt látom, mint edzőtársaim arcán mielőtt megöltem őket. Ez... Rémület?

Feminine921
Beszerzem a fegyvert, azonnal ki is próbálom az eladó testőrén. Könnyű anyag, egyszerű kezelhetőség, pontos célzórendszer. Megfelel a célnak. Veszek még hármat, hogy ha tűzpárbajba keverednék, ne maradjam muníció nélkül, hozzá még néhány tárat, valamint pár darab gránátot. Érdeklődöm, akad-e mesterlövész puska. Átirányít egy másik kereskedőhöz, alig húsz percnyire a tartózkodási helyünktől. A férfi el akar küldeni, azt mondja, kislányoknak nem ad el semmit, nem játékokkal kereskedik. Kezd feldűhíteni, előveszem saját gyártású eszközöm erődemonstráció gyanánt. A kiképzésen azt tanultam, hogy ha nem tartanak elég jónak, erőfitogtatással kell meggyőzni a bűnözőket.
- Magam készítettem, pontosabban lövök vele, mint bármlyik embere a sajátjával. Szeretné kipróbálni?
Átnyújtom az eszközt és arrébb állok. A kereskedő céloz, lő, talál. Elképedve méregeti a pisztolyt, majd engem.
- Ki vagy te?
- Ahhoz magának semmi köze. Mesterlövész puskát akarok, pontosat, kompaktat.
- Annak meglesz az ára.
- Van forrásom.