Vélemény.... Tényleg, semmi más.

Vannak dolgok, amiket egy nő egyszerűen nem mond el. Nem mondja el, hogy a fürdőszobában rajzolgat a párás tükörre, nem mondja el, hogy éjszaka nyáladzani szokott, nem mondja el, hogy esetenként elvonul a világtól, csak hogy olvashasson valami nyálas szart, amit jobb lélekállapotú napjain nagy ívből kerül. Ezek nem hangzanak el az első randin, de még a tizediken sem. Még ha szóba kerülnek sem.
Nem mondjuk el azonnal, hogy a legjobb barátnőnkkel mekkora marhaságokba keveredtünk már, hogy hány ciki helyzetből sikerült kimásznunk, napjában hányszor égetjük be magunkat azzal, hogy gyakorlatilag mindennek képesek vagyunk nekimenni, toljuk az ajtót mikor húzni kellene, vagy hogy lépten nyomon összetörünk akármit, legyen az egy porcelánfigura vagy egy törhetetlennek minősített edény. Azt sem áruljuk el, hogy bár szeretünk főzni, rühelljük a hús nyálkás, véres felszínét, nem is beszélve a darabolásról, amit életlen késsel kell végig szenvedni, mert hát ugye két éve leesett a földre és még nem volt idő elvinni éleztetni. Vagyis inkább energia. Nem, legyünk őszinték, egyszerűen csak állandóan otthon marad mikor felkerül a napi teendők listájára. Aztán meg elfelejtjük újabb fél évre.
A láncdohányos is csak egy-két szálat szív el az est alatt, majd elköszön a vállalkozókedvű ifjútól, s amint látótávolságon kívül ér, már ott terem a szájában egyszerre két szál is.
Persze nem mondjuk el azt sem, ha évek óta súlyfelesleggel küzdünk, "Épp diétázom.", valljuk be az igazság felét, ám ki nem csúszna a szánkon, hány éve már.
Mindenki felveszi a legcsinosabb ruháját, a legszexibb fehérneműjét, még akkor is, ha aznap nem tervez ágyba bújni a randipartnerrel. Kényelmetlen, szúr, szorít, de bármit a tökéletes külsőért. Némi fogfehérítés még aznap a káprázatos mosolyért, de máskor nem gond, ha kimarad az esti fogmosás.
Mindenkitől elvárjuk a tökéletességet, mivel mi magunk is arra törekszünk, aztán néhány közös vacsora, séta, mozi után kiderül, hogy egyáltalán nem egymásnak teremtettek bennünket, csak hát ugye az első randin olyan tökéletesnek látszódott.
Mégis, ha önmagukat adjuk már először, ha sztorizunk és élvezzük az elénk rakott méregdrága ételt egyszerűnek, butának, kultúrálatlannak tűnünk a másik fél szemében, holott az egyetlen, amit lát, a valóság.
Tisztelet a kivételnek, de uraim! Egy nő nem csak akkor nő, amikor kényelmetlen magassarkúban tipeg, tökéletesen sminkelve, besütött hajjal. Sőt! Egy nő akkor igazán nő, amikor lezser ruhában ücsörög a kanapén és kekszet majszolgatva olvassa az épp aktuális love story könyvet, melyért épp úgy rajong, mint a cuki cicákért, akik a neten zongoráznak. Mert egy nő akkor nő, amikor önmaga. Csak és kizárólag akkor. És épp ez az, amiről az első randinak szólnia kéne. Az emberről. A nőről. A férfiról. Merthogy az sem mindegy, ő milyen.
Részemről ennyi, akinek nem inge....